Katonák

 

Prodanovits József (1886-1967)

Az I. világháborúban tizedesként szolgált a Magyar Királyi II. népfelkelő gyalogezred I. zászlóaljában (tábori postalap bizonyítja) Dalmáciában. Kereskedő családból származott. A család nemesi oklevelet kapott 1792-ben II. József császártól.(Bécs Címerek 123. könyv 23-as oldal) Hat testvére volt. Lippán Ruházati szalont üzemeltetett de az 1929-es világválság idején anyagilag tönkrement. Mindent előröl kellett kezdenie, boltban volt eladó. Bizonyára nehéz volt a családnak tudomásul vennie, hogy elszegényedtek. Ráadásul 1920-ban Erdélyt Romániához csatolták. (Nem csoda hogy fia, aki a dédapám volt, nem akart román katona lenni, ezért az akkori Magyarországról a mostani Magyarországba szökött. Aztán mint katona szökevény vissza se mert menni. Bár a visszacsatoláskor ezt megtette. Aztán megint a románoké lett. Magyar gyerekként úgy kellett a román elemi iskolába járnia, hogy egy szót sem tudott románul. Igaz osztálytársai sem, csak a tanító.)

Nemere Péter 9.kny/c

Steindl János (1899-1973)

 Édesapja 1915-ben 41 éves korában váratlanul meghalt, édesanyja a négy fiú gyerekkel egyedül maradt, ezért bár regrutának állt, nem vitték el katonának, családfenntartó maradhatott 16 évesen. Vendéglőt bérelt Bándon, majd később azt meg is vásárolta. Később malmot is vett, egy kis erdőt is, és valamennyi földet is, a II. világháborúba a családi ház, amely a vendéglővel egybe épült találatot kapott, újjá épített, de 1949-ben mindenét elvették, és kuláknak minősítették. Mivel téli tüzeléshez lovas kocsival fát hozott a saját erdejéből, többször internálták. Maradék földjeit, anélkül hogy belépett volna a TSZ-be 1959-ben tagosították. Nyugdíj és minden jövedelem nélkül kellett megélnie.

Nemere Péter 9.kny/c

Prodanovits József (1886-1967)

Az I. világháborúban tizedesként szolgált a Magyar Királyi II. népfelkelő gyalogezred I. zászlóaljában (tábori postalap bizonyítja) Dalmáciában. Kereskedő családból származott. A család nemesi oklevelet kapott 1792-ben II. József császártól.(Bécs Címerek 123. könyv 23-as oldal) Hat testvére volt. Lippán Ruházati szalont üzemeltetett de az 1929-es világválság idején anyagilag tönkrement. Mindent előröl kellett kezdenie, boltban volt eladó. Bizonyára nehéz volt a családnak tudomásul vennie, hogy elszegényedtek. Ráadásul 1920-ban Erdélyt Romániához csatolták. (Nem csoda hogy fia, aki a dédapám volt, nem akart román katona lenni, ezért az akkori Magyarországról a mostani Magyarországba szökött. Aztán mint katona szökevény vissza se mert menni. Bár a visszacsatoláskor ezt megtette. Aztán megint a románoké lett. Magyar gyerekként úgy kellett a román elemi iskolába járnia, hogy egy szót sem tudott románul. Igaz osztálytársai sem, csak a tanító.)

Nemere Péter 9.kny/c

Steindl János (1899-1973)

 Édesapja 1915-ben 41 éves korában váratlanul meghalt, édesanyja a négy fiú gyerekkel egyedül maradt, ezért bár regrutának állt, nem vitték el katonának, családfenntartó maradhatott 16 évesen. Vendéglőt bérelt Bándon, majd később azt meg is vásárolta. Később malmot is vett, egy kis erdőt is, és valamennyi földet is, a II. világháborúba a családi ház, amely a vendéglővel egybe épült találatot kapott, újjá épített, de 1949-ben mindenét elvették, és kuláknak minősítették. Mivel téli tüzeléshez lovas kocsival fát hozott a saját erdejéből, többször internálták. Maradék földjeit, anélkül hogy belépett volna a TSZ-be 1959-ben tagosították. Nyugdíj és minden jövedelem nélkül kellett megélnie.

Nemere Péter 9.kny/c