Az erdélyi frontvonal

Az erdélyi frontvonal

A 39. honvéd hadosztályt Galíciába mozgósították hogy áttörjék az orosz frontot,ám ez nem sikerült. A Monarchia csapatainak vissza kellett volnulniuk egészen a Dunajec vonulatáig. A tél során a Kárpátokban kisebb csaták zajlottak le melyeknek ugyan nem volt nagy jelentősége a haditervet illetően viszont jelentős veszteségekkel jártak. 1915 februárjában a németek győzelmet arattak az oroszok felett a Mazuri-tavaknál ám az oroszok előre nyomultak és márciusban 120 000 német hadifoglyot ejtettek. A további vereségektől félve a németek a keleti frontra ahol már 1915 májusában megkezdődtek az előrelépések. Már az első napon visszaszorították az oroszokat a Gorlice melletti vonalról de az ellenség nem adta fel. Júniusban visszafoglalták ezeket a területeket,augusztusban pedig már Lengyelországot is kiürítették. Az orosz vezetés 1916 márciusában újabb offenzívát indított hogy több területet szerezzen vissza a cári hadsereg. A lövegek vontatása nehézkes volt a hó olvadását követően,így a támadás megbukott. Cserébe a németek támadtak melynek eredményeképpen több csekély méretű orosz területet nyert. A verduni csata igencsak lefoglalta a német haderőket és ezt az oroszok ki akarták használni. Ezért megindították az úgynevezett Bruszilov offenzívát,mely az Orosz Birodalom legnagyobb teljesítménye volt a háború során. Az Osztrák-Magyar Monarchia pótolhatatlan veszteségeket szenvedett el,a haderejük az összeomlás szélére jutott,ezért a németek vették át a vezetést. Az orosz területszerzés szenzációs volt,de így is milliós élőerőt vesztettek el. A történészek szerint ez volt az egyik kiváltó oka az 1917-es orosz forradalomnak. Az oroszok komoly sikereket értek el Bruszilov első cári hadvezér stratégiáinak köszönhetően,melynek ismét a Monarchia hadereje volt az elszenvedője. A németek erősítést küldtek az osztrák-magyar csapatoknak, így sikeresen visszaverték az orosz támadást. Bruszilov ismét támadt de ezen műveletek már csak félsikernek örvendhettek.  Mindkét fél kimerült,a németek visszavonták erőiket a verduni csatamezőről. Szeptemberben a honvéd hadosztályt Erdély északi részéhez,a Maroshoz vezényelték át. Románia szövetséget kötött az antanttal és megkezdte a honvéd csapatok kiszorítását az országból. 1917 őszén,a németek megsegítették a Monarchiát,így a tizedik honvéd hadosztállyal együtt Csíkszeredáról indultak Gyimesre hogy onnan elűzzék a románokat. Románia vereséget szenvedett,melynek következményeképpen november elején észak felől az oroszok is megtámadták a román csapatokat mely egészen karácsonyig tartott. Az orosz támadást követően nem nagyon voltak nagy előrelépések,mivel a mínusz 30°Celsius-fokos hidegben a hadművelet szó szerint befagyott. December végétől egészen március elejéig teljes nyugalom honolt a csatamezőn. Március 8-án a 10. honvéd ezred a német gyalogezreddel együtt lerohanta az ellenséges csapatokat és a vonulaton állította fel a parancsnokságát. A Monarchia csapatai a gerincen,az orosz csapatok a tetőn foglaltak állást. Ez a fajta felállás igencsak kedvezett az osztrák-magyar-német csapatoknak melynek eredményeképp az oroszok visszavonultak és a vonulatot védő honvédek további intézkedéseket végeztek a védelem megerősítésére vonatkozóan. A fegyvereiket tökéletesítették,drótkerítéseket helyeztek fel és viszonylag rövid idő alatt tartós időre rendezkedtek be a vonulat mentén. Ám a felkészüléshez szükséges időt rosszul becsülték meg,így a gyengébb,még meg-nem-erősített részeket lerohanták. A későbbi orosz visszafoglalásért zajló harcok nem erőteljesek,inkább a gyalogsági összetűzések intenzitása mérvadóbb. Március vége felé még egy kísérletet tesznek mely végül eredméyn nélkül kudarcba fullad. A magyar királyi 39. honvéd hadosztályra nyugalom száll, két hét alatt,modern eszközök híján az erdő adottságait kihasználva katonai tábort alakítanak ki. Március elejétől július végéig kavernákban húzzák meg magukat. Ezzel a hosszú nyugalmi időszakkal a honvédek szabadidős tevékenységei lépnek a szürke,árokban töltött mindennapok helyébe. Sorversenyeket rendeztek és kézműves tárgyakat készítenek. Július végén az oroszokkal járőrharcokba keverednek,a kémkedési naplók előtérbe kerülnek. Az oroszok a két hónapos,pihenés nélküli,folyamatos gyakorlatozás miatt kimerülnek. Ellenben a Monarchia katonái frissen,kipihenten térnek vissza a frontra. A 16. magyar honvéd haderő drótakadály-erősítése miatt ki vannak téve az orosz támadásoknak,de az oroszok a támadás helyett inkább segítenek a javításban. A hovédek először nem tudják mire vélni a dolgot,de később az orosz katonák elmondják nekik a hátországban történteket (kitört a forradalom,a cár lemondott és a bolsevikok kerülnek hatalomra). Miután látják hogy a Monarchia táboraiban jobb a helyzet,megkezdődnek az átszökések az oroszok részéről. Az átszökéssel hadifogolynak minősülnek de nem bánják meg mert a jobb életkörülmények színtiszta észérveknek minősülnek. Az orosz hadifoglyok egyre többet beszélgetnek a magyar katonákkal,sőt,még bátorítják őket a Monarchia helyzetét illetően. A folyamatos átszökések egyre közelebb hozzák a két tábort egymáshoz. Áprilisban a magyar és az orosz csapatok együtt ünneplik az orosz Húsvétot. (A mulatságról és a későbbi összejövetelekről fényképek is készültek.) A magyar honvédek vezérőrnagya Petrik Ernő volt,aki a háború elejétől a végéig vezette a honvéd csapatokat. Az oroszok röplapokat küldtek a magyaroknak,amiket ők kaptak az anyaországból. A jelenlegi állás békeidőszaknak felelt meg. Később az antant csapatok között belső konfliktusok alakulnak ki melynek köszönhetően a tüzérség folyton tüzel. 1917 július 24-én a román és az orosz csapatok összecsapnak,a telefonvezetékek meghibásodása miatt a csapatok közötti kommunikáció visszaesik.

Soós Georgina