Fegyverek a háborúban

Harci gázok az első világháborúban

1915 tavaszán megjelent az első tömegpusztító fegyver, az elsősorban támadásra használt  vegyi fegyver, a harci gáz. A harci gáz tömeges alkalmazásának ötlete Fritz Haber német kémikustól ered. Először ő is lövedékbe zárt gázok előállításával próbálkozott, később palackokban tárolt gázokkal amiket a kedvező időjárásnak megfelelően széllel jutatott célba. A hónapokig tartó kutatómunka eredménye 5700 gázpalack, amelyekben fertőtlenítőszernek jelölt 150 t klórgázt tároltak.  A harci gáz előállítása ipari méreteket öltött. A világháború alatt előállított és a világháború során alkalmazott harci gázokat hatásuk szerint  3 csoportba osztották:az első a halogéntartalmú könnyeztető, nem halálos gázok  amelyek hatására erős könnyezés és szemizomgörcs alakul ki, az arzénvegyületet tartalmazó gázok  amelyek belélegezve felső légúti panaszokat  okoznak.  Ebbe a csoportba sorolták a foszgént tartalmazó, a tüdőt károsító, súlyos esetben halált okozó gázokat is. Majd a mustárgázt tartalmazó gázok, amelyek roncsolták a bőrt és a légzőszerveket is.. Az első vegyi fegyver, amelyet az első világháború során alkalmaztak is, az egy puskagránát volt majd lassan utána megjelentek más fegyverek is például a gázbomba amit repülőkről dobtak le, a gázfújás amit az első vonalba építettek be és ventillátorokkal az ellenséges állásra fújták, acélpalackokban tárolták . Végül a gránátok amit cseppfolyós gázzal töltöttek meg , ez halkan robbant fel. A gáztámadások ellen először a seregek vizelettel átitatott kendővel próbáltak védekezni. Végül a maszkok legmodernebb változatai a szűrőbetéttel ellátott és a teljes arcot védő álarcok voltak. Az álarchoz kapcsolt szelencék különféle szűrőanyagot tartalmaztak, amelyek megszűrték, illetve megkötötték a mérgező anyagokat. A gáz okozta sérülések súlyosak nagy esetben halálosak voltak így idővel mindenki megtanulta, hogy a gázálarcnak minden percben kéznél kell lennie. A gázálarc viselése a rohamcsapatok számára kötelező volt mivel a gáztámadások igen gyakoriak voltak. A maszkot a katonák kenyérzsákjukra kötve hordták. A táborokban a katonák rendszerességgel gázvédelmi gyakorlatokat végeztek és kiképzést kaptak a gáz helyes használatához. Összegezve habár a harcigáz az első világháborúban kedvelt fegyvernek számított mivel egyszerűen lehetett tömeges pusztítást véghez vinni vele de az alkalmazása nem mondható praktikusnak ugyanis a szél nem mindig a jó irányba fúj. Erre a seregek viszonylag hamar rájöttek így a harci gázok helyett más kiszámíthatóbb fegyverekre volt szükség.
 

Sipos Sára