Nők a háborúban

Az első világháború alatt nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is meghatározó szerepük volt. Mivel a legtöbben a frontvonalakon harcoltak, a nőkre jutott számos, eddig ismeretlen férfimunka is. A földeket művelni kellett, a gyárakban folyamatos munka folyt - a háború következtében kialakult nyersanyaghiány miatt ez még nehezebb feladat volt - és otthon is helyt kellet állnia minden asszonynak férfirokon nélkül. Az 1910-es években terjedtek el a férfiasabb ruhák, a nők nadrágot hordtak, sőt, akár a férfiak munkaruháit is felvették. Az autóvezetés divatossá vált a nők körében is, a harcokban is rengetegen akartak részt venni, illetve harcoltak sikeresen, mások ápolónőként lettek tanúi a háború borzalmainak. A hátországban eközben a férfiak távolléte miatt a nők „felébredtek”, rájöttek, hogy a harcok után a katonák hazatértével visszaáll a régi rend, és ők ezt nem akarták. Formálni kezdték saját jogaikat, egyenlő szintre akartak lépni a másik nemmel. Szerettek volna szavazati jogot kapni és olyan állásokban elhelyezkedni, ami akkor egy nőnek még nem volt lehetséges. Ugyanakkora fizetést szerettek volna, mint a férfiak, és nemcsak átmenetileg akartak férfimunkát végezni, hanem folytatni akarták a háború után is. Azt akarták, hogy amikor szóba kerül egy dolgozó nő, ne csak a gyermeknevelés és a háztartásbeliség jusson eszünkbe. Csakhogy ezeket az álmokat nehezen sikerült valóra váltani. A sajtó és a közvélemény hiába dicsérte a nők önfeláldozását és munkáját, nem támogatta őket terveik megvalósításában. A férfiak inkább az ideális, eddig elvárt női képet szerették volna megtartani és nem álltak a feministák mellé. Ha nem is a legfontosabb időszak volt az 1. világháború a nők jogainak fejlődésében, mégis meghatározó gondolatokat, eszméket fogalmaztak meg azok, akiknek utódaik később megváltoztatták a nők szerepét a világban.  

Virágh Anna