Gyerekek a háborúban

Az 1914-ben megkezdődött háború elején még senki se gondolta, hogy a 4 évet felölelő örökös harc 15 millió halottat és hatmillió sebesültet követel majd, ezek között pedig rengeteg gyermek is elesett.

 A sorozás után eleinte az életerős, fiatal, 19-21 év közötti korosztály egészségügyileg alkalmas tagjait hívták be katonai szolgálatra. A későbbiekben egyre nagyobb pótlásra volt szükség, ennek az oka a sok sebesült és elesett volt. Gyengültek az egészségügyi elvárások, valamint 18 éven aluliakat és idősebb embereket is besoroztak. Az iskolájukat éppen elvégző fiatal diákok hadkötelessé váltak, apáik, nagyapáik mintájára. Az adatokat követve megállapíthatjuk, hogy kb. negyedmillió 15-18 éves gyermek harcolt a háborúban. A legkisebb gyermekkatona 12 éves volt. Az iskolák világszerte részt vettek a katonák támogatásában: leveleket írtak és zoknit kötöttek nekik. A tananyagba beleépítették a fizikát és az erkölcsi nevelést, hogy a fiúkból jó katona váljon.  Megtanították őket lőni, menetelni, parancsokat követni. Számtalan család maradt apa nélkül, az édesanyák gyermekeik érdekében újraházasodtak, ám a fiatalok, nehezen fogadták el az új családfőt; még apjukat gyászolták vagy éppenséggel várták őket haza. A háború a család minden tagjára hatást gyakorolt. A poszttraumikus stressz évtizedekig meghatározta a hazatérők mentális állapotát. Ott, ahol nem maradt dolgozni képes férfi, a nő vette át a nehéz fizikai munkát. Emiatt pedig a gyermekek sokszor egyedül maradtak, napról-napra fel kellett nőniük.

 A feszültség, betegség, nélkülözés, és nyomor számos generáció életét meghatározta.

Király Dorka, Horváth Adriána