A nők szerepe
Horváth Adriána 9/c
A nők többsége a háború előtt otthon töltötte mindennapjait, és a család ellátásával, a gyerekek nevelésével foglalkozott. A háború kezdetén az adománygyűjtés, jótékonysági munka, sapka-, zokni- és kötszerkészítés vált a feladatukká, majd mivel egyre több férfi indult a frontra, a nőknek át kellett venni a munkájukat.
A hátországok gazdaságát a háborús érdekeknek, az utánpótlás megteremtésének rendelték alá, propagandaplakátokkal igyekeztek meggyőzni a nőket, hogy a győzelem érdekében muszáj munkát vállalni. A hazafias tűz, valamint visszavárt férjeik iránt érzett aggódás és szeretet ösztönözte őket arra, hogy még olyan nehéz és veszélyes munkákat is elvállaljanak, mint a bányászat, hajóépítés, vagy a robbanólövedékek csomagolása. Ezen kívül telefonközpontokban, földeken dolgoztak, buszt vezettek.
A fegyveres konfliktus kezdetétől önkéntesen jelentkeztek a kórházakba, és ápolták a beteg, sebesült katonákat. Legtöbbjük különösebb felkészítés nélkül nyújtott ellátást és vigaszt a sérülteknek.
A harctér közelében is megmutatták hihetetlen bátorságukat, életüket kockáztatva vezették a mentőkocsit vagy nyújtottak elsősegélyt, sokszor ellenséges tűz alatt. A segédszolgálatosoknak (szakácsoknak, íróknak, telefonközpontosoknak, mérnököknek, futároknak, stb.) is nagy szerepe volt a fegyveres erők munkájában. 1917-től nagy szükség volt rájuk a frontokon, ezért a vezetőség erősen biztatta a nőket arra, hogy vállalják el ezeket a teendőket. Az Osztrák-Magyar Monarchiát például 50.000 nő segítette ki a harcmezőknél.
Az országok többsége óvta a nőket a csata veszélyeitől, de Szerbia például olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy a hiányt női katonákkal kellett pótolnia. Több országban is előfordult, hogy hölgyek harcoltak a lövészárkokban: Oroszországban és Németországban sok nő ezért férfinak adta ki magát.1917 közepén az orosz hadsereg válságba került. Egy Marija Bocskareva nevű nő meggyőzte a vezetőket egy női szakasz – az úgynevezett Halálosztag – létrehozásáról, azzal a céllal, hogy hasson a férfiak hiúságára, és rávegye őket az újbóli harcra. A 2000 fős zászlóalj létszáma mintegy három hónap után 250-re csökkent.
Súlyos áldozatokat hoztak az otthon maradt nők is a nagy háború alatt. A férfi nélkül maradt asszonyok, fiatal özvegyek gyakran prostitúcióra kényszerültek, hogy eltarthassák nyomorgó gyermekeiket. Éveken át éheztek az emberek, megállíthatatlanul terjedtek a járványok, az erkölcsi rend felbomlott. A világháború így minden emberben kitörölhetetlen nyomot hagyott, a fronton vagy a hátországban megélt traumák egy életen át elkísérték őket.