Képzőművészet
 

Képzőművészet az I. Világháborúban

A XX. század elején a művészetek a társadalom általános fejlődésében alkotó funkciót töltöttek be. Számtalan csoport jött létre. A művészek különböző szervezetekbe, szövetségbe, testületbe, társaságba, vagy egyesületbe tömörültek. Tagjaik munkássága részben gyakorlati, részben propagandikus célokat takart.

1906 és 1914 között a fejlődés két fő irányzata a befelé és kifelé fordulás. A befelé forduló művészek szubjektív érzéseiket fogalmazzák meg. Megjelenik a szürrealizmus és az expresszionizmus. A kifelé forduló művészek a létproblémákkal, a társadalom válságaival, a művészet és a társadalom kapcsolatával, a művészet aktivizálásával foglalkozik. Ezek az avantgárd irányzatok.

A műfajok átrendeződése már az 1910es évek végén elindult, aztán tovább fokozódott. Az újklasszicista hullámot a terrorisztikus államhatalmak a propaganda eszközeként használták a saját egyeduralmuk dicsőítésére. Az építészeti tervek gyakran csak tervek maradtak, mert a háborús gazdaságok gátolták kivitelezésüket.

Az új szellemi műhelyekben jellemzőek a jövőbe vetett vágyképek, más néven teóriák. Az ember fizikai és szellemi szükségletei teljes formában valósultak meg. Jellemzőek az iskolaszerű művészeti, szerkezeti formák is. A szobrászat és a festészet is világérzéseket közvetít ebben a korszakban.

A háború senkit nem kímélt. Sok alkotó rész vett a harcokban melyet később műveiken meg is örökítettek.

 Például Mednyánszky László, aki a háború kitörése idején ismét Budapesten tartózkodott, s harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és D-Tirolt. Megrázó harctéri emlékeit számos festmény és vázlat őrzi (Szerbiában), mélységes humanista tartalommal gazdagítva művészetét. Tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az ún. csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak. A kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott.

Rudnay Gyulából a háború monumentális drámai kompozíciókat váltott ki belőle; menekülőket ábrázoló képek sorát festette. Ezekben az években Losoncon dolgozott. 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezte első nagy sikerű gyűjteményes kiállítását. A világos és sötét színekre épített, mély tónusú képei lényegében a romantika örökét folytatták.

Vaszary János stílusa egyre oldottabbá vált, s az impresszionizmus felé fordul. A háborút realista katonaképekben örökítette meg (Vonuló foglyok, 1915 körül).

Rippl - Rónay Józsefet 1914-ben Párizsban a I. világháború kitörésekor internálták, csak 1915 februárban tért haza. Az internálásban készített rajzait 1915-ben az Ernst Múzeum mutatta be. A háború után alkotta nagy erejű íróportréit (Móricz, Babits, Szabó Lőrinc stb.) Valamint megörökítette Ferenc József portréját is.

Források:

https://www.hung-art.hu/vezetes/20_sz_2.html

https://mek.oszk.hu/05500/05527/html/hatter.htm

Király Kamilla